Jó, tudom, válság van. Nem illene ilyenkor magyarországi magyar létemre külföldön nyaralni, vagy ha már igen, maximum a horvát tengerpartig illene leutazni, valami nagyon olcsó apartmanban megszállni és egész héten konzerveken élni. Minden más utazás burzsuj tevékenység, fúj.
Szóval még ki kell találnom, hogyan tálalom a munkahelyemen az utazást, eltitkolni nem lehet, mivel már az iwiwre is feltettem fényképeket (még jó hogy). Biztos nagyon fognak utálni, hiszen az általános attitűd hónapok óta az, hogy mivel a munkabérünket 10%-kal csökkentették, senkinek nem telik külföldi nyaralásra, akinek mégis, az burzsuj, illetve biztosan nem tisztességes munkából szerzi a tömérdek pénzét. A vállalati gondolkodásnak megfelelve a gazdasági igazgató belföldön nyaralt, ami egyébként dícséretes, mert költsük itthon a pénzünket, megőrizve magyar munkahelyeket, ezzel semmi gond, de szerintem csak azért nyaralt itthon, hogy a pórnép érezze a törődést és a szolidaritást. Én a helyében Thaiföldig meg sem álltam volna.
Őszintén szólva azért találhattunk volna olcsóbb úticélt is, mint Párizs, hát nagyon durvák ám az árak, egy korsó sör akciósan 7 EUR, bármelyik utcasarkon, nem csak a menő csehókban, a miheztartás végett. Az öt nap alatt annyit metróztunk, mint egy normális francia egész hónapban, mivel nem akartunk drága szállodát (mivel válság van), az egyik metróvonal majdnem végén választottunk hotelt. Különben ajánlom mindenkinek a három napos Paris visite kártyát, annyit lehet utazni vele, amennyit a kedves turista nem akar, keresztül-kasul, ami nagy szó, 12 metróvonalnál.
A metró nem csak azért más Párizsban, mert kilenccel több vonal van belőle, mint Budapesten. Mindenhová kapuk vannak felszerelve, az átjutás jegy nélkül elég nehéz, bár nem lehetetlen, végülis át lehet mászni, vagy ugrani, de az elég feltűnő. (Nálunk miért szerelték le a kapukat? No nem baj, legalább ellenőrként tudunk foglalkoztatni pár embert, akik azon csekély adóforintjainkért cserébe, amit nem kap meg valami nagyseggű szakértő menedzser végkielégítésként, péppé veretik magukat az éjszakai buszokon és a metróvégállomásokon.) Nincsen klasszikus értelemben vett jegypénztár, jegykiadó automaták vannak, meg egy infopult, ahová ki van írva, hogy rögtön jövök, vagy ilyesmi, csak gondolom, mert nem tudok franciául. Első nap mi is fél órát bénáztunk a jegykiadó automatánál, mivel hatvannyolcadszorra sem akarta elfogadni a bankkártyánkat, a 100 euróst meg nem mertük bedugni a résen, mert hátha pont akkor fagy le, és elbúcsúzhatunk a költőpénzünktől. Kellemes meglepi, hogy egy arab kinézetű francia gyerek odajött, hogy segíthet-e, először magunkhoz szorítottuk az övtáskánkat és a pénztárcánkat, ösztönös mozdulatok ezek, pedig nem volt rá semmi szükség, a fiú tényleg segíteni akart, még jegyet is akart nekünk venni de végül megérkezett az infopultból a segítség, és sikerült lehúzni a bankkártyánkat.
Így már minden gond nélkül metrózhattunk az École-Militaire-ig, ahol átvágva a Mars mezőn megcsodálhattuk az Eiffel tornyot, ami egyébként elég ronda, megértem azon finomlelkű francia embertársaimat, akik harcolni próbáltak anno azért, hogy a világkiállítás után tüntessék el onnan azt az izét. Persze azóta a torony Párizs jelképévé vált, úgyhogy az én szépérzékemet is csak pár percig zavarta a látvány, azután vadul elkezdük fényképezni, csak a tornyot, engem meg a tornyot, a férjemet és a tornyot, készült kép a toronyról ahogyan együtt előtte állunk, külön a pilérekről, külön a legfelső szintről, elölről, hátulról és oldalról is, bár az nem sikerült annyira. A Diadalívvel ugyanez történt.
Vettünk jegyet a piros városnéző buszra, igen élveztem fentről a nézelődést, itthon mindig irígyeltem Pesten a turistákat, akik a nyitott tetőről fényképeztek. A városnéző buszt is ajánlani tudom, két napig érvényes a jegy, ami 24 EUR, a legtöbb nevezetességnél megáll, és bármelyik megállóban le lehet szállni.
Meg kellett állapítanunk, hogy a franciák nem tudnak semmilyen emberi nyelven. Egy sörözőben például a kenájhevdöbillplíz kérdésre kaptunk még egy pohár sört... Végülis jó taktika, mert nem küldtük vissza, megittuk becsületesen. Ja, és nagyon sok a fekete, meglepődtem, nem vagyok rasszista, de szeretem többségben érezni magam, ami most nem nagyon ment, egy vendéglő keresése közben olyan utcába tévedtünk, ahol rajtunk kívül nem volt fehér ember, kérdeztem is a férjemtől, hogy szerinte nagyon feltűnő-e, hogy turisták vagyunk, mire mondta, hogy ő lát egy fehér párt szemben, tényleg, bár ők is bőröndöt húztak maguk után... A legérdekesebb egyébként az volt, hogy a legtöbben színes népi cuccokban mutatkoztak, nem polóban és farmerban, mint az európaiak. Ami nem baj, mert szó szerint színesítik a városképet. Most a franciák megbűnhődnek a gyarmatosításokért! - Hozzá kell tennem egyébként, hogy semmilyen negatív tapasztalatot nem szereztünk a bevándorlókkal kapcsolatban! A Versaillesba induló RER pénztárjánál is egy szőke fehér csaj akart 10 euróval megvágni, hülepica. Komolyan ennyire idiótának tűntem, hogy azt gondolta, nem fogom észrevenni?! Versaillesba különben nem érdemes elmenni, főleg, ha az embernek csak pár napja van a városnézésre. A 25 eurós full ticket nem érte meg, bár szép volt a park, és a királynői baldachinos ágyat is láttam, ahol összesen 19 gyermek született, az utikönyv szerint nyilvánosan, de azt nem taglalta, hogy az mit jelent, - nyilvános szülés, tudja valaki?
A szombat esténket a Montmartre-on töltöttük, megnéztük a rendőrökkel védett Sacré-Coeur-t, leültünk a lépcsőre, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt a városra. Közben iszogattunk, és az alkalmi zenészeket hallgattuk. Besötétedés után lesétáltunk a Pigalle-ig, majd onnan a Moulin Rouge-ig, utcalányokat nem láttunk, csak szexshopokat és bárokat.
Az utazás legizgalmasabb része a Panthenonhoz kötődig. Ez már utolsó nap volt, fogytán voltunk a készpénznek, és én már speciel untam is az épület-látogatásokat. Úgyhogy tüntetőleg kijelentettem, hogy én ugyan nem fizetek 8 eurót a belépőjegyért. Mire a férjem mondta, hogy akkor menjünk be a kijáraton. Szerintem csak viccelt, de én belelkesedtem, és bementem egy kifelé tartó turista után. Először csak a shopban nézelődtünk ártatlanul, aztán egyre beljebb szivárogtunk... végig tök izgi volt, hogy mikor kérik a jegyünket, de senkit nem érdekeltünk. Most utólag tiszta lúzerek voltunk, hogy mindenhol máshol váltottunk belépőt...
Ez volt Párizs. Látogassa meg mindenki, aki burzsuj, tisztességtelen,
vagy csak szereti a félretett pénzét utazásra költeni.
