Csillagbölcsi

Tegnap volt a temetés. Sütött a nap, az égen egyetlen felhő sem volt. Hallgattuk az énekkar búcsúzó dalait, majd a tiszteletes beszédét. Otthon szendvics és üdítő várt. Egyel kevesebben lettünk.

Most jöttem csak rá, milyen keveset tudok Róla. Sohasem mesélt. Amit tudok, azt Mamitól hallottam. Heten voltak testvérek, az édesanyja korán meghalt, az apja új asszonyt hozott a házhoz. Mamit a színjátszó körben ismerte meg. Van is fénykép róluk, ahol az Ali baba és a negyven rablóban szerelmespárt alakítottak. Sokáig a bátyjánál lakott, majd esküvő után Mamiékhoz költözött, ahol fodrászszalont működtettek. Mami is megtanulta a hajvágás és a hajberakás fortélyait. Mikor három hónapra elvitték katonának, Mami egyedül fogadta a vendégeket. Majd a világ átrendeződött, a szalont be kellett zárni. Tovább folytathatta volna a munkát, fodrász szövetkezetben, de ő más keze alá nem akart dolgozni. Nehéz volt munkát találni, nem lehetett válogatni. Gépkezelő lett annál a cégnél, ahol Mami gyors- és gépíró volt. Született egy lánya, majd egy fia, és hamarosan új házba költözhettek, oda, ahol gyermekkoromban a nyarakat töltöttem, hmmm, de szép is volt!!! Az új rendszer nem volt neki való, a dühét italba folytotta. Egy italozós este aztán nagyon vadul ért véget, a halál a közelében járt. Magába szállt, és megtalálta Krisztust. Akkor Mami már régen Istenhívő volt. Végre gömbölyű lett az élete. Nyugdíjas lett, én megszülettem, jó kis párost alkottunk a játszótéren. Délutánonként ő vigyázott rám. A hajamat is ő vágta, amíg nem igényeltem trendi tépett frizurát :) Nagyon szépen tudott rajzolni, és énekelni, sajnos én a tehetségét nem, csak a rajzolni és énekelni vágyást örököltem tőle (amit a férjem néha nehezen tolerál..) Kapott még egy lányunokát, teljes lett a család.

Hetven éves koráig nagyon fiatalos volt, legalább tíz évet letagadhatott volna. Jóképű volt, ragadtak (volna..?) rá a nők. Aztán hirtelen megöregedett. Baj volt a szívével, a cukrával, a gyomrával. 2007-ben nagyon rosszul lett, és bekerült a kistarcsai kórházba. Másnap Mami meglátogatta, jókedvű volt. Két nap múlva, mikor Mami Apuval újra bement, az ágyon feküdt, nem reagált semmire. A doktornő állítása szerint éjszaka agresszív volt, két embernek kellett lefogni (egy öregembert???), és erősen benyugtatózták. Ez olyannyira sikeres volt, hogy akkor már több, mint 15 órája se kép-se hang nem volt, ami kiváltképp érdekes egy súlyosan cukorbeteg páciens esetében, akinek elvileg meghatározott időközönként enni kellett volna. Ezúton is köszönet a kistarcsai kórház dolgozóinak hozzáértő és felelős munkájáért. És nyasgem. Persze a doktornő szerint teljesen rendben volt az állapota, semmi különös dolog nem történt. Apuék csak saját felelősségre tudták hazahozni. Szörnyű állapotban volt, mindenkinek összeszorult a gyomra, mikor látta. Otthon ápolták a család tagjai, és lassan felgyógyult, bár sohasem lett a régi. 2 évet kapott még Istentől.

Az utóbbi időben már nagy fájdalmai voltak. Mondogatta, jó volna már elmenni.

Hétfői nap volt, nagyon meleg. Kertészkedett, kiment a kapu elé, levágni a sövényt. Mami addig bent pihent a házban. Idegenek ébresztették, hogy a férje összeesett. Kijött a doktor, de már nem volt dolga. A legérdekesebb, hogy a helyet, ahol meghalt, korábban sokat fényképeztem, mert szépnek találtam a zölt kovácsoltvas kaput, mellette az orgonabokrot és a kis sziklakertet. Úgy látszik, a halál is szépnek találta.

A nagypapám 88 évet élt.